MK, ahogy még sose láttukAkik a PC-s verziós Mortal Kombat játékok leáldozása után is figyelemmel követték a sorozatot, azok bizonyára tudják, hogy a (PC-re is megjelent) harmatgyenge 4. rész után a fejlesztők beleerősítettek, és igazi vérfrissítést adtak a szériának. A Deadly Alliance, majd méginkább a Deception megjelenése már elégedett hümmögéseket váltott ki a keményvonalas MK rajongókból is, habár a fogadtatás ennek ellenére eléggé vegyes maradt: egyesek istenítették, mások továbbra is gyalázták a sorozat összes 3D-s epizódját. Most pedig megérkezett a legfrisebb darab, mely viszont teljes mértékben új vizekre evez, s olyan persepktívából ismerhetjük meg a sokak által olyannyira szeretett játékvilágot, mint eddig –egy, két katasztrofális kivételtől eltekintve- soha: egy történetorientált single player játék keretein belül!
Ugye mindannyian emlékeztek még az MK1-2 történetére, melyet a játék képekben mesélt el? Ha egy kicsit állni hagytad a cuccot, rögtön elkezdett mindenfélét mesélni neked, csak úgy, mint a játék indításakor is –ez csak amolyan színesítés volt a világ legbrutálisabb bunyós játékában, azonban ahhoz, hogy ennyire korszakalkotó lehessen feltétlenül hozzájárult a nagyon hangulatos háttérvilág is. A Shaolin Monks története valahol ott veszi fel a sztorivonalat, ahol éppen véget ér az első játék: Liu Kang legyőzi Shang Tsung-ot a Mortal Kombat-en, és ezzel bizonytaland időre megvédi a Földet a leigázástól. Kedvenc alakváltó mágusunk azonban nem szeretné bedobni a törülközőt, s a vereséget sem szívesen ismeri el, főleg hogy a nagyfőnök Shao Kahn közben kezd ideges lenni a túlvilágon, így trükközni kezd egy kicsit. Mi körülbelül ezen a ponton csöppenünk bele a történetbe a bitangul hangulatos renderelt intró megtekintésével, melyben megvizuálhatjuk miként veri rommá egymást az összes lényeges klasszik MK karakter, brutálisabbnál brutálisabb kivégzések közepette. Végül a terem beszakad, és Liu Kang, valamint Kung Lao elszeparálódik a többiektől, így a játék kezdetekor választanunk kell, hogy melyikükkel kívánjuk végiggküzdeni magunkat a Shaolin Monks történetén. Fontoljuk meg a választást, ugyanis később már nem lesz lehetőségünk a módosításra, csak ha elölről kezdjük. Ezen felül pedig létezik még egy megoldás: ez a cooperative játékmód, és én mindenkinek ezt ajánlanám a sima single helyett, ugyanis kategóriákkal magasabb élvezeti értékkel bír. Egy az egyben ugyanazt a történeti szálat játszuk végig, mint az egyjátékos módban, viszont itt természetesen az egyik játékos Liu Kang-et, a másik pedig Kung Lao-t irányítja, s együtt felvenni a harcot a gonoszok seregével szemben valami félelmetesen jó, mindenki aki tud szerezzen magának egy partnert a játék kiszürcsöléséhez.
Ha a Mortal Kombat annak idején alapjában rengette meg a játékipart, s forradalmi erőként volt jelent, s van jelen még a mai napig is, úgy nagyon is rendjén van, hogy a Shaolin Monks szintén először hoz be valamit a verekedős játékok világába: ez pedig a teljesen 3D-s harctér. Tudom, tudom, a Tekkenben is lehet ellépni mindenféle irányba, az új MK játékokban is megvolt ez a lehetőség, de itt valami egészen másról van szó, s ez irtózatosan megdobja az egész hangulatot, képes más dimenzókba emelni a sima VS. harcokat is. Adott egy nagydarab harctér, melyben akárhová mászkálhatunk, s mivel a játék nézete nem a bunyós játékoknál szokásos oldalnézet, hanem amolyan beatm’em up-os, ezért ez az egész korábban soha nem látott szabadságérztetet ad. Számos dolog törthető-zúzható is az arénában, s erre igencsak jó hatással van a beépített Havok fizikai motor, melyet a Shaolin Monks a harcokban is igen jó hatásfokkal alkalmaz, s ennek, valamint az újfajta harcrendszernek köszönhetően valami eszméletlen pörgős, zúzós és atomlátványos bunyókat adhatunk elő! Arról van szó, hogy mivel ez egy elsősorban történetorientált játék, az MK-któl megszokott varázslatokhoz és különleges képességek előhozásához, sokszor hosszú billentyűkombinációkat a készítők leegyszerűsítették, és a legtöbbet a jobb felső ravasz és plusz egy gomb megnyomosávával simán előhozhatjuk. Hasonlóan nagyon egyszerű kombókat is csinálni: nem szükséges túlzottan tartanunk magunkat egy-egy előre definiált mozdulatsorhoz, elég ha addig ütjük az elénk kerülő szerencsétlent, ameddig az ujjunk bírja a gomb nyomkodását, és a kombó szorzó csak úgy repked felfelé. Külön poén, hogy például ha a levegőben kezdjük el ütni a csúnya ellenséget, akkor egészen addig, ameddig püföljük mindketten a levegőben maradunk, és úgy egyáltalán; szinte az összes mozdulat kiválóan másol néhány remekbeszabott hongkongi kung-fu filmet, s csak hogy egyet említsek: a Hero rajongói biztos hangosan fognak sikongatni a küzdelmek láttán! Természetesen ennek megfelelően a sima VS. módot nézve nincs annyi lehetőség a Shaolinban, mint az előző MK játékokban, ám annak ellenére, hogy nem ez a játék elsődleges fókusza, a készítők zseniális hangulatot alkottak meg hozzá –mondhatnám azt is, hogy ezzel az MK sokkal arcadeosabb lett, már ha eddig nem lett volna az. Kalandjaink során minden egyes megölt ellenfélért tapasztalati pontokat kapunk, s bizonyos mennyiség után ezekből újabb képességeket vásárolhatunk.
A kivégzések rendszere sem maradt a régi, ez az új szisztéma szerint úgy történik, hogy bizonyos mennyiségű gyakás felpumpálja az erre szolgáló mérőket, és ha az megtellik, lehetőségünk van egy tetszőleges ellenfelet megütve kivégezni őt. A játék során folyamatosan kapunk új kivégzéseket, brutalityket, melyek használatakor elsötétül a képernyő, és a karakterünk előadja az általában eléggé brutális, vértől csöpögő mozdulatsort.
Játszható karakterből viszonylag kevés vonultatik fel, alapból csak a két kung-fu vitéz bőrébe bújhatunk, ám néhány klasszikus karaktert lehetőségünk adódik unlockolni –kilétüket azonban nem fedem fel, nehogy elvesszen a motiváció a végigjátszásra; annyit azonban elárulhatok, hogy Reptile rajongói csalódni fognak. A mozgások valami hihetetlenül jól kidolgozottak, a Tekken és társaival ellentétben itt sokkal keményebb az egész, igazi, kőkemény kung-fut nyomnak a srácok, ellentétben az utóbbi időben a bunyós játékokban elterjedt animés harcmodorokkal. Ennek megfelelően a tipikus hongkongi harcművész karakter Liu Kang úgy sikítozik harc körzben, hogy azt egy jobbfajta metálénekes is simán megirigyelhetné, de a többi karakterre is igaz, hogy a szinkronhangok remekül sikerültek, akárcsak a környezeti zörejek, illetve a zene.
A helyszínekről ismét csak szuperlatívuszokban vagyok képes írni: a készítők teljes mértékben a Mortal Kombat 2 hangulatát hozták vissza, ennek megfelelően az abban feltűnő összes lényegesebb helyszínt viszonlátjuk, azonban történetbe ágyazva, s így, út közben rájuk találva még nagyobbat ütnek, mint amekkorát egyébként csaphatnának. Járunk majd az elátkozott erdőben (tudjátok ahol élnek a fák), vagy éppen abban a fellegvárban, ahol a harctér hátterében az a csuklyás forma áll, mögötte az éggel, ésatöbbi satöbbi. A fejlesztők semmilyen apróság felett nem siklottak el, kegyetlen és precíz profizmussal találják a játékot, s így a régi MK rajongókat minden egyes újabb percben a teljes megelégedés érzése töltheti el. Maga a történet egyébként azért nem fog oscar díjat kapni, ezt gondolom sejtitek, valamint maga a játékmenet is leül egy kicsit, miután kijutunk Outlandre, ám az újabb és újabb flashbackek és látványos bossfightok mindig képesek folytatásra késztetni a játékost.
ZárásulA játék mindezeken felül számos “kontentet” is kínál: unlockolható conept rajzok, új pályák, sőt mazohista hardcore fanok előhozhatják a régi klasszikus MK2 –t is! Sajnos a grafika nincs a csúcson, s láttuk már hogy még a jó öreg PS2-ből is csodás dolgokat lehet kihozni egy kis ráfordítással, így talán erre a részre a készítők kicsit jobban odafigyelhettek volna. Ed Boon és kreatív csapata ismét az egy olyan játékot készített, mely minden konzoltulajdonos számára kötelező darab, s habár vannak hibái s unalmas pillanatai is jócskán, ez mit sem von le a frenetikus Mortal Kombat hangulatból és az újszerű harc és látvány földbedöngölő értékéből.
AJÁNLOM AZ OLDALT
